Felmerülhet a kérdés, hogy ki az a pályagondnok, és mit akar az internettel?

Először is a pályagondnok a sporttelepen az a személy, aki megjavítja az ajtózárakat, mossa a szerelést, és néha ráordít a gyerekekre, ha egy nappal a felnőtt csapat meccse előtt, a frissen nyírt futballpályára rohannak. A pályagondnok általában a tipikus "Józsi bácsi", aki a nyugdíj mellett fröccsre valót is szeretne. Ismerjük őt, rajta nőttünk fel, mégha olykor nem is szerettük mogorvasága és kérlelhetetlen szigora miatt. Ugyanakkor pont Józsi bácsi az, aki mindig mindent tud, vagy tudni vél. Tudja, hogy ki lesz a várható bombaigazolás, vagy az új edző az ifinél, és azt is, hogy ki a szponzor, összegre pontosan. Ő az. Józsi bácsi. Néha tanulatlannak tűnik, az őskorból jött és amúgy is: mit ért ő a gazdasághoz, vagy a modern menedzsmenthez?! Mégis... Személy szerint inkább adnék Józsi bácsi kezébe egy sportklubot, mint annak az átlag magyar sportvezetőnek, aki mindig mindent jobban tud másoknál, a jótanácsokat és a külső segítséget figyelmen kívül hagyja, mert állítólag ő már ismeri a fogalmakat és a technikákat. A végén azonban valamilyen úton-módon mégsem tudja alkalmazni. Ezek szerint talán nem is ismeri ezeket? Pedig bevett és bevált módszerekről, modellekről van szó, amelyeket tőlünk nyugatra, de már lassan keletre, északra és délre is tudnak és AKARNAK sikeresen alkalmazni. Vallom, a magyar sport jelenleg rendkívül távol áll a XXI. század versenyképességi követelményeitől. Főként vezetési, szervezési, képzettségi problémák okán, pedig érdekes módon a piac, a versenyszféra többi területe a szükséges szemléletváltást többé-kevésbé sikeresen, de meglépte. A sport és a benne élő vezetők azonban valamilyen oknál fogva makacsok maradtak. A magyar sport leragadt a 80-as években, és mint a felcseperedő kisgyermek, ordítva ragaszkodik a játékához. Akkoriban csak ülni kellett a székben és várni, hogy a forrás megérkezzen. Ma viszont fel kell állni a székből, kocsiba ülni, vagy felemelni a telefont és dolgozni. Ezzel nem is lenne gond, mert megteszik, a probléma a módszerrel van. Manapság két dolog jellemző a magyar sportvezetőkre: sírás és könyörögés. Sírás, miszerint nincs pénz és könyörgés, hogy adjanak. A professzionális üzleti szemlélet hiánycikk. Célom szerint Józsi bácsit kicsit kiképezzük, felvértezzük a modern ismeretekkel, jótanácsokkal, technikákkal, és a jövőben ő ad iránymutatást a magyar sportvezetőknek. A sporttelep eldugott szegletéből mérkőzés közben, ahogy mindig is szokta...

A másik kérdés az volt, hogy mit is akar a pályagondnok ezzel az internetnek nevezett valamivel? Ő? 63 évesen? Ne nevettes!

Nana!

Hiszen az első leckét már megtanulta Józsi bácsi! Tudja, hogy aki, vagy ami nincsen jelen az online világban, az szinte nem is létezik.

A továbbiakban tehát Józsi bácsi, a pályagondnok publikál, hol érdekes, hol unalmas témákról. Ezek főként a sport gazdasági, menedzsment és egyéb vonatkozó területeit érintik majd, esetenként irányt, tanácsot adva a honi sportvezetői rétegnek.

Egy kérése van felétek:

NE LÉPJETEK A FRISSEN NYÍRT FŰRE!