Alapvető problémák vannak, ha már az üzleti élet minimális etikett és protokoll szabályait sem tartják be a tisztelt sportvezetők. Úgy látom, hogy ez is általános jelenség a magyar sportéletben. A saját bőrömön tapasztaltakon túl rengeteg olyan sztorit hallottam, ami nem hogy a sportüzletben, de egy kocsmában sem volna nívó. Persze mondhatnánk, hogy mit is várunk magyar viszonylatban?!

Azonban a magyar sportnak nem a hazai építőipar alvállalkozói láncolatától kell ellesnie az üzleti etikettet és protokollt. Tessék csak megnézni néhány hazai, vagy multinacionális nagyvállalatot! Ott azért -egy-két kivételtől eltekintve- az adott szó az adott szó, a pontosság, az pontosság, a megjelenésnek formája van. Ezt a bejegyzést főként egy friss, személyes példa ihlette és nem tagadom, hogy dühítő a szituáció. Fél havi folyamatos kapcsolattartás után egy hétig várni egy visszahívást ugye dühítő tud lenni? És mennyi ilyen lehet országszerte! Egy jóbarátom mondta, hogy "tele van a padlás vissza nem hívott figurákkal". Igazán kínos akkor lenne neki, ha most egy 30 milliós szponzor toporogna mellettem, akkor megérezné, hogy mit vesztett azzal, hogy nem hív, holott meg van beszélve.

Az üzleti hitelességet nehéz megszerezni. Ennek egyik támogató eszköze a különböző etikett és protokoll szabályok elsajátítása. Ha máshogy nem, akkor egy rövid tanfolyam útján, de KÖTELEZŐ, mert különbséget kell tenni aközött, hogy egy kocsmába készülök, vagy például a MOL marketing igazgatójához megyek tárgyalni szponzoráció ügyében.

Az üzleti hitelességet nehéz megszerezni, elveszíteni annál könnyebb. Akár egy elmaradt telefonhívás is ide vezethet...