Mindig is vesszőparipám volt a hazai sport jegy-, és bérletrendszerének árazása. Van egy alaptézisem, miszerint elit sportágon, -eseményen, -klubon kívül, itthon nem lehet jelentős jegybevétellel számolni. Ennek alapján 1. teljesen ingyen -vagy részlegesen, például diákok, nyugdíjasok-, 2. tényleges kedvezmények bevezetésével kell az embereket a sportesemény látogatásához megnyerni.

Ugyanis nézzük csak, milyen egyéb szórakozási lehetőségekkel kell megküzdenie a XXI. században a sportnak: televízió, internet, mozi, színház, playstation... A sor szinte a végtelenségig folytatható. Főként a fiatalság lenne ugye a célcsoport -akikkel hosszabb távon is tervezni lehet-, de pont ez a réteg az, amely már az internet előtt tölti élete nagy részét.

Vegyünk egy átlagos jegyárat ez nagyjából sportágtól függetlenül 1000 Ft. Ennyiért többé-kevésbé valahova be lehet jutni. Egy négytagú család esetén ez már 4000 Ft -ha az említett kedvezmények nincsennek. Mondanánk, hogy nem is olyan nagy pénz ez, merthogy a mozi is ennyibe kerül -hasraütöttem, nem tudom. Azonban itt jön be az a tényező, hogy milyen maga az eladásra kínált termék, és a hozzá kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások? Ugyanis egy lerobbant, kietlen Vasas-pályán, a huszadrangú magyar futballkultúrával nem lehet igényes termékpolitikát folytatni. Tovább folytatva a gondolatmenetet: hogyan lehetne alakítani a kínált termék minőségét? Befektetéssel, innovációval, hogy a termékem minél eladhatóbb, versenyképesebb legyen. Értsd jobb játékosok, magasabb színvonal, igényes kiszolgálás.

Na de mindezt miből? Igen, kulcskérdés: a forráshiány. Egy sportklub bevétel-szerkezetének a kifejtésébe most nem mennék bele, de a jelen cikk témája pont az egyik ilyen bevételi forrás. Egy lehetséges másik ugye a szponzorációs bevételek. Ennek pont az a lényege, hogy szponzor akkor van, ha néző is van, van kinek "megjelenni". A helyszínen és áttételesen különböző médiafogyasztóként. Viszont a kedves szponzor, ha épp kilátogat egy előzetes terepszemlére, nem lát mást, mint üres, vagy párszáz nézős stadionokat, csarnokokat. Megéri neki akkor? Egyértelmű NEM a válasz. Mi a teendő? Megfelelő kommunikációs stratégia mellett olyan árpolitkát folytatni, amelynek segítségével becsalogatjuk az embereket az utcáról -ugyanezt csinálja egy hipermarket is, nem nagy kunszt. Minden sportág, sportklub, vagy egy-egy sportesemény fel tudja mérni, hogy megengedhet-e magának bizonyos jegyárat, vagy nem. Megéri-e 200 fizető nézőnek jegyet értékesíteni, vagy nem. Általában az a sportvezetői vélemény,hogy "muszáj, mert ez a pénz is kell, hogy működjünk". Igen, ez az a vélemény, ami az elavult, rövid távon gondolkodó vezetőt jellemzi. Aki mondjuk a fent vázolt gondolatmenetet követné, az tudja, hogy hosszabb távon akár több bevételt is generálhat a klubjának.

A megfelelő kommunikációs stratégiát és annak alkalmazását nem véletlenül írtam, mert pusztán azzal, hogy holnap ingyen engedem be az embereket, nem jön több néző. De ez megint egy másik téma.

Tehát ajánlásom, mintegy leckeként:

Gondold át, mérd fel, csökkents, engedd be ingyen, vezess be kedvezményeket, kommunikáld!